Túlélési stratégiák - a mentális oldal 5. rész

2024.02.02

Mottó: "Soha ne add fel, csak akkor, ha bélyeg van rajta." (Tonk Emil)
A sorozat a Magyar Minőség elektronikus folyóiratban 2020. novemberben megjelent, a 27. Nemzeti Minőségügyi Konferenciáról szóló különkiadásban olvasható cikkem aktualizált átirata. Az eredeti írás a konferencián tartott előadásom alapján készült.

No, például itt van ez a téma a változás kapcsán: következetesnek lenni, végigvinni dolgokat - vagyis nem félbe hagyni. A blogsorozat első négy része viszonylag gördülékenyen, nagyjából azonos időközönként elkészült. Már csak egyetlen, kurta befejezés volt hátra: s lám, itt porszem - vagy inkább szikla - került a fogaskerekek közé. Valahogy elsodort az IDŐ, azt is mondhatnám: a változás (sic!) A suszter, meg az ő cipője... mert amúgy mi értelme van a cél előtt lelépni a pályáról? S még ott a mottó is, amit választottam. Kötelez. Be kell fejezzem, szükséges a végére egy "csattanó", egy összegzés.

Emlékeztetőül, az előző részek tartalmából (...fülemben cseng ahogy sorozatok introjában felelevenítik narrációban, hogy biztos követni tudd...)

Az első részben a változás és az alapértékek, küldetés, jövőkép, célok, álomok összefüggései kerültek fókuszba.

A második rész középpontjában a vezetői önismeret állt, különös tekintettel a stresszhez való "viszony"-ra.

A harmadik felvonás a komfortzónáról szólt - másképp, mint ahogy megszoktuk;)

A negyedik folytatás a célitűzést, mint a változáskezelés eszközét mutatja be.

Mindez hogyan kapcsolódik a változáshoz? Elmondom.

Számomra elég nehéz akkor írni, amikor az be van ütemezve. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy ennyire bohém művészlélek lennék - mert nem. Valami miatt (én tudom, de most nem ez a központi kérdés) ez van, és olykor az eremény(telenség) az, hogy lemarad egy-egy cikksorozat vége. Ahogy most is. Pedig ráadásul kész is van, csak át kell szerkeszteni. DE! Most jön a változás: azért, mert ez eddig így volt, nem jelenti, azt, hogy továbbra is így kell lenni. Ez a saját élmény pedig abszolót rímel arra a folyamatra, amely támogatója lehet, hogy megváltoztassuk korábbi viselkedési berögződéseinket.

Ahhoz, hogy a változásokhoz alkalmazkodni tudjunk, át tudjuk keretezni a korábbi életünket és ritmust váltani, az adaptációs készség fejlesztése az egyik kulcs, amit három rövid pontban lehet a legplasztikusabban összefoglalni, így hasznos támogatóink lesznek:

Érts!

Értsük meg önmagunkat, másokat és a környezetünket is: az adaptív viselkedés alapjai. Az önismeret az új helyzetek minél eredményesebb kezelésében elengedhetetlen. Azért is fontos a magunk ismerete és folyamatos figyelése mellett másokkal és a környezettel való folyamatos interakció, mert a köldöknézegetős hozzáállás lemaradáshoz, iránytévesztéshez vezet. Fontosak a tapasztalatok, nem csupán a környezetünkről való gondolkodás, elméletek gyártása. A megértést az is szolgálja, ha amellett, hogy koncentrálunk lépésről lépésre, azért időnként madártávlatból ismételten rátekintünk a nagy egészre, amerre tartunk. A változásokhoz való alkalmazkodás nehéz, ha elveszünk a részletekben, s csak magunkra figyelünk. A környezet, mások és saját magunk megtapasztalásához is fontos tényező a jelen-lét.

Felejts!

Éppen az ellenkezőjét gondolnánk, de a múltra való erős támaszkodás csökkenti az alkalmazkodóképességet. Miért? Korábbi megoldásainkhoz, működési módjainkhoz tehet túl ragaszkodóvá, ezáltal nem látjuk meg az új kérdésekre adható új válaszokat. A sikerhez sokkal inkább hasznos, ha nem veszítjük el kísérletező kedvünket, vállalkozó szellemünket. Keressük az új megoldási lehetőségeket, próbáljuk ki azokat. Persze ebben benne van a hibázás lehetősége, de ahogy a bevezetőben is mondtam: ezt meg kell engedni magunknak, S mostmár látjuk, hogy nem csupán a lelki békénk érdekében, hanem a fejlődés, alkalmazkodás miatt is.

Keress!

Legyünk kíváncsiak annak érdekében, hogy rátaláhassunk új készségekre, képességekre, tudásra, lehetőségekre. Ez tudja elhozni a folyamatos kreativitást, tanulást. S ezek az attitűdök tesznek innovatívvá, így az alkalmazkodás képessége és lehetősége is egyre inkább a saját, a cég részévé válik.


Összegezve: ha elfogadjuk, hogy nincsenek bevált receptek, hanem újdonságok vannak, tapasztalatok vannak, ezek visznek előre. Rugalmasság van nincs megszokás. Akkor ezekkel most és a jövőbeni nehéz helyzetekben is reagálni tudunk. Fogadjuk el, hogy a megküzdés hullámzó, nem megy mindig egyformán, de a kulcsa az, hogy csináljuk!

A változtatás lényege, és záloga: egyszerre kisebb lépésekben, nem sokat, DE azt rendszeresen!!! Tedd az életed részévé.

Magadon kezdd a változást, úgy lesz hiteles, és úgy tudsz másokat is támogatni benne.

Egyszer elment Ghandihoz egy asszony a fiával. A kisfiú nagyon sok édességet evett, cukorkát. Az anya kérte a Mestert: Mester, mondd el a fiamnak, hogy ne egyen annyi cukrot, mert az nem jó.

Ghandi elgondolkodott, majd azt mondta: gyertek vissza 2 hét múlva.

Az anya csodálkozott ugyan, de 2 hét múlva visszamentek. A Mester maga elé intette a kisfiút, mélyen a szemébe nézett, és azt mondta neki: Fiam, ne egyél ilyen sok cukrot, mert az nem jó.

Innentől a fiú nem evett cukrot.

Később, mikor ismét találkoztak a Mesterrel, az anya így szólt: Nagyon köszönjük Mester, de miért kellett erre két hetet várni? Miért nem tudtad megmondani azonnal?

Erre Ghandi így válaszolt: Ja, akkor még én is sok cukorkát ettem...:

A gyakorlat, amit sok cégvezető követett anno, veszélyhelyzetben (azóta beépült a gyakorlatba ott, ahol komolyan vették: ma más válságálló céget kell építeni)

Egy általam olvasott, a veszélyhelyzet alatt és annak kezeléséről készített felmérés konklúzióit hoztam el: milyen cselekvési stratégiákat találtak célravezetőnek a válaszadók?

Amely összetevőket pedig az egyértelmű sikerrecept részeinek tartanak (nem véletlen, hogy szinte mindegyik pont a humán erőforrással kapcsolatos):

Ezekben a követelményekben vezetőként pedig akkor tudunk helytállni, és akkor tudjuk megvalósítani, ha a saját magunkba vetett hit, az önismeretünk, a változtatási készségünk is adott. Csak így lehet példát is mutatni, ami szintén szükséges a sikeres alkalmazkodáshoz.

Van még egy, általam kulcsfontosságúnak ítélt összetevője a sikernek: az egyén felelősségvállalása. Legyen vezető, vagy beosztott egy szervezetben - az egyéni felelősségvállalás jelenléte elengedhetetlen. Vezetőként fontos, hogy megnyugtassuk az embereket, akikért felelősek vagyunk: ez tény. De úgy vélem, a helyzetről való gondolkodás, megoldáskeresés, reagálás felelősségét, a konkrét cselekvéseket egyáltalán nem csupán a vezetőnek kell magára vállalnia. Minden egyes szervezeti szereplő feladata és egyben felelőssége is ez. Vezetőként jó példával járjunk elöl, nyugtassuk meg a kollégákat: magabiztosak vagyunk, dolgozunk a megoldásokon, de ők is szükségesek a sikeres végrehajtáshoz. Az ő résztvállalásuk nélkül a cég megküzdése az új helyzettel, a kihívásokkal akár kudarcos is lehet. S ne csupán munkájukban, hanem privát életükben is kövessék a jó példát: nézzenek szembe a nehézségekkel, keressenek megoldásokat. Csakúgy, mint ahogy azt a vezetőiktől látják, akik szintén helytállnak nem csupán a cég élén, hanem magánéletükben is.

Összegzésképpen

A megváltozó külső körülményekre reagáljunk belső változással. Adott esetben selejtezzük ki káros, felesleges dolgainkat, helyettük hasznosakkal töltsük fel a készleteinket.

Olyan maraton a mostani helyzet, ami nehéz és nem látjuk a végét: a legrosszabb ez a bizonytalanság, ami még most is tart. Ennek a bizonytalanságnak az enyhítésére segítségünkre vannak a napi döntéseink, melyekkel azt érezzük: mi tartjuk kézben, tőlünk függenek ezek a válaszok.

Mire van most lehetőség a vállalkozásokban annak érdekében, hogy erősebbre kovácsolódjon a csapat? Valóban a legjobb embereinket tartsuk meg úgy, hogy még a válságból is megerősödve kerüljünk ki közösen? (Mivel most, 2024-ben is változatlanul fontos a minőségi munkaerő megtartása, ezért nem veszítette érvényét a lassan 4 évvel ezelőtti konklúzió. A Randstadt egyik felmérése szerint kihívást jelent a cégeknek a legjobban teljesítők megtartása, a tehetséges vezetők fejlesztése, valamint az elkötelezettség megőrzése)

Záró és összegző fókusz: Honnan tudsz erőforrásokat előszedni, felszabadítani magadban? - írd össze az életed eddigi összes nehéz helyzetét (amit akkor annak éltél meg). Mit éreztél? Mit tettél? Kik segítettek? Milyen módszereket használtál? Mi lett az eredmény? Mit tanultál ebből a helyzetből? Mi volt az, amit tovább vittél az életedben? Mihez tudsz most visszanyúlni, mint erőforrás, tanulság, eszköz stb?

Ezzel az írással ahhoz igyekeztem muníciót biztosítani, hogy az Olvasók jobban rálássanak a megváltozott, nehéz helyzetben a mögöttes lelki folyamatokra és kapjanak kapaszkodókat azok kezeléséhez. (... s a helyzet azóta csak fokozódik... 2024.02.02.)

A változás az élet maga, ha megtagadjuk a változást, az életet tagadjuk meg.

Bartha Anikó

Források

  • Iacocca, Lee: Egy menedzser élete; (Gondolat, Bp., 1988)
  • Margot Morrell – Stephanie Capparell: A Shackleton-modell Déli-sarki expedíció mint vezetéselmélet (HVG Könyvek, 2008.)
  • Hamdi Ulukaya TED előadás: https://www.youtube.com/watch?v=SGTMSV8QUrs
  • https://hrpwr.hu/pszichologia/cikk/maradj_a_komfortzonadban__ha_tudsz# 
  • Koronavírus válság - kihívások és HR válaszok (Magyarország 2020 Poór József–Balogh Gábor–Dajnoki Krisztina–Karoliny Mártonné–Kun András István–Szabó Szilvia)
  • LEGJOBB GYAKORLATOK az iparban - hogy többé válság téged ne érintsen (Chemplex Kft. által készített tanulmány)
  • James O. Prochaska és szerzőtársai: Valódi újrakezdés
  • Sylvia Kéré Wellensiek: Reziliencia tréning (Z-Press Kiadó Kft. 2014.)
  • Jim Rohn: A jólét és boldogság hét stratégiája (Network TwentyOne 1996.)