HR a villamoson (is)

2019.04.08. 19:41

HR a villamoson (is)

A napokban villamoson utazva arra kaptam fel a fejem, hogy két hölgy beszélget: a munkahely volt a téma. Szakmai ártalom, bevallom, fülelni kezdtem azt remélve: hallok egy jó történetet, egy követendő példát, motivációtól duzzadó munkakedvet ezen a korai pénteki órán.

Érdeklődve figyeltem tovább (tudom, nem szép dolog a hallgatózás, de olyan tömött volt a villamos reggel 8-kor, sajnos nem tudtam távolabb állni.laugh) A bőbeszédűbb hölgy kifejtette társának: az a nap, amikor nem szúrja le a főnöke, már örömteli számára. Aznap már jól érzi magát. Ez nem az volt, amire számítottam, de érdekes gondolatmenetet indított el bennem. Elsőként azonnal az villant be: vajon mennyire őszinte ez az öröm? Mennyire valóságos a jóérzés? Komoly kétségeim voltak efelől.

Eszembe jutott alkalmazotti létem egyik főnöke, aki nagyon hasonlóan értelmezte a „motivációt”. Kutattam az érzés után: mennyire volt jó napom, amikor nem szúrt le? Azt találtam, hogy erősen kellett dolgozzak ahhoz magamon, hogy egy picit is pozitívnak éljem meg ezt a helyzetet. Nem árulok el nagy titkot, ha bevallom: nem sikerült minden alkalommal, és maradéktalanul.

Gyanítom, hogy hősnőnk sem lehet ezzel másképp.

Még ma is sok „vezető” gondolkodik úgy: ha nem szólok, abból értsen a kedves kolléga: minden rendben. Sőt, még örüljön is, hogy nincs leszúrás. (Nem véletlenül tettem idéző jelbe a „vezető” szót, Kedves Olvasóim, bizonyára kitaláljátok, miért? Aki tudja, írja meg kommentben)

De nézzük meg, milyen következményei lehetnek/lesznek az ilyen főnöki gondolatmenetnek?

  • a ki nem mondott szavak találgatásokhoz, félreértésekhez vezetnek, ami pedig könnyen nem megfelelő teljesítményt eredményez
  • nincsenek igazodási pontok, nem egyértelműek az irányok, növekszik a bizonytalanság
  • a munkatársak a munkájuk helyett arra koncentrálnak, hogyan ne kapjanak leszúrást – vagyis a megúszásra
  • feltornyosulhatnak az el nem végzett (nem merek/nem tudok/nem akarok hozzákezdeni) feladatok – ami persze leszúráshoz vezet, ha kiderül
  • a hibákat, tévedéseket, elodázott feladatokat eltitkolják, ami sokkal súlyosabb következményekhez vezethet, mintha azonnal kiderülnek és korrigálásra kerülnek
  • félelem fogja mozgatni a cselekvéseket, ami egyáltalán nem kedvez az alkotó légkörnek
  • elbizonytalanodnak az emberek, nem mernek már kérdezni sem
  • motiválatlanná, sőt demotiválttá válnak
  • megnövekszik a hibázás a szervezetben
  • önállótlanná válnak a munkatársak, leszoknak a gondokodásról
  • megnövekszik a fluktuáció a szervezetben
  • munkaerő gondok ütik fel a fejüket
  • a szervezetnek nem lesz jó híre a munkaerő piacon – megnehezedik a távozók pótlása

Látjuk, hogy egy akár jelentéktelennek is gondolható mozzanat milyen súlyosan befolyásolhatja egy cég sikerességét.

Tapasztalatból mondom, hogy valójában ritka az a főnök, vezető, tulajdonos, aki saját maga ellensége, és szándékosan teszi motiválatlanná a munkatársait. Legtöbbször érzik, hogy valami nem stimmel, de nem jutnak közelebb a megoldáshoz. Gyakran semmin sem változtatnak – pedig tudjuk, hogy botorság más eredményt várni, ha ugyanazt csinálod, mint korábban. De lehet, hogy még jobban ráerősít azt gondolva: „túl engedékeny voltam, több szigorral majd jobban boldogulok”. Biztos kitaláljátok: egyik sem célravezető. De nézzük meg, milyen okai lehetnek az ilyen típusú vezetői magatartásnak:

  • konkrét célok, vízió, értékek, küldetés, stratégia hiánya – vagy ha létezik is, az csupán a tulajdonos fejében. Így a kollégák nem tudják pontosan, mihez kell igazodni. A cégvezetőnek pedig nem áll rendelkezésére egy konkrét „segédlet”, így a
  • konkrét elvárások kommunikációja nem történik meg
  • a fenti konkrétumokhoz viszonyított teljesítmények értékelésének hiánya – mind pozitív, mind negatív irányban
  • visszajelzési kultúra hiánya – hogyan kommunikáljam a dicséretet, a hiányosságokat
  • vezetői eszköztár hiányosságai (pl az előző pontban megfogalmazottak, további motivációs eszközök - nem pénz!!!! – nem ismerete, stb.)

Elsőre elég is ennyi lehetséges kiváltó ok. Nagyon gyakori (az élet más területén is), hogy a viselkedésünk, a cselekvésünk hatékonyságának, eredményességének – ezáltal sikereinknek - az információhiány, a rendelkezésünkre álló eszközök nem elegendő száma, minősége szab gátat. Egész egyszerűen nem tudjuk, mit és hogyan csináljunk?

A jó hír az, hogy tehetünk a változásért: lehet tanulni könyvekből, rendezvényeken, fejleszthetjük magunkat és a csapatunkat coaching, tréning keretében, vehetünk igénybe szakértőt. A lényeg a felismerés és a cselekvés. Sosem késő, hogy fejleszd magadat, a vállalkozásodat.

Ha te már gonolkodsz azon, hogy fejleszteni szeretnél, kérj egy  ingyenes konzultációt, hogy megnézzük, milyen irányban érdemes elindulnod:

Ha tetszik a blogmeg is oszthatod az alábbi gombbal.

Bartha Anikó
HR csapatépítész


Sales konzultációs csomagok mikro-, és kisvállalkozásoknak


Kattints ide, és töltsd le a személyes értékesítés 7+1 aranyszabályát, és használd a napi munkád során!


>>vissza a blogbejegyzésekhez<<