Amerikából jöttem, mesterségem címere É. T.

2018.05.14. 20:41

Amerikából jöttem, mesterségem címere É. T.

Minden bizonnyal mindenki játszotta gyerekként ezt a játékot. Nekem évek óta nem jutott eszembe, de két hete érkeztem meg Amerikából, egy két hetes körútról. Életvezetési trénerként (life coach) minden alkalmat megragadok a tanulásra. A csoportos utazás ismeretlen helyekre a lehetőségek végtelen tárházát kínálja ennek megvalósítására.

A barátok, ismerősök örömmel üdvözöltek itthon és kivétel nélkül feltették a kérdést, "Na, milyen volt?"

Sokan meglepődtek a válaszomon. Nem. Nem mondtam, hogy nem jó. Igazából leírhatatlan és elmondhatatlan dolgokat láttam. Ami viszont mély benyomást tett rám, az az emberek hozzáállása volt. Elsősorban olyan személyekkel találkoztunk, akik szolgáltattak. Eladók, pénztárosok, benzinkútnál vagy szállodában dolgozók, pincérek, reptéri alkalmazottak, légiutas kísérők...

Talán szomorú magyarként ezt mondanom, de a legnagyobb élményem az volt, ahogy kezeltek minket turistákat, vásárlókat. Olyan ügyfél-, vevőkezelésben volt részünk, ami csillagos ötöst érdemel - napi szinten, városonként, boltonként, motelenként...

Mindenhol örültek nekünk, hisz pontosan tudják, tőlünk ügyfelektől függ a bevételük, megélhetésük. Nem zavartuk őket a létezésünkkel. Nem okozott nekik nehézséget, hogy figyeljenek ránk.  Mosolyogva beszélgetést kezdeményeztek velünk, érdeklődtek rólunk, az utazásunkról. Ügyfélként én voltam a király(nő). Fontosnak éreztem magam. Láttak engem.

Sok helyen, sok kérdésem volt, hisz ismeretlen területen jártam. Minden felmerülő problémámra találtak megoldást, mert fontos volt nekik, hogy érzem magam náluk vagy a távozásom után. Akkor is, ha tudták, talán soha többet nem járok arra.

Tapasztalatom és véleményem szerint a hozzáállás döntés kérdése. Lehet rossz kedvem, de ez rám tartozik. Nem könnyű mosolyogni, amikor komoly gondok nyomasztanak, de egy mosoly a saját állapotunkat is képes jó irányba megváltoztatni, akár adjuk, akár kapjuk. A kérdés, akarom-e magam jobban érezni vagy tovább akarok tocsogni a fájdalom pocsolyájában?

Mennyire nyomulok és a saját hangomat hallatom, amikor egy ügyféllel beszélgetek? Hagyom szóhoz jutni? Megkérdezem tőle, hogyan érzi magát? Kíváncsi vagyok arra, ő mit gondol vagy előre tudom, mit akar mondani? Felnőttként kezelem és abból indulok ki, tudja mire van szüksége, vagy megállás nélkül meg akarom győzni arról, hogy nincs igaza?

Tudok olyan (eladási) környezetet teremteni, ahol jól érzi magát, ahol megélheti, hogy ő a legfontosabb személy a folyamatban? Kérdezek tőle vagy csak beszélek hozzá? Érdekel a véleménye vagy az csak egy zavaró tényező az eladási hadműveletben? Mindent megteszek azért, hogy még egyszer le akarjon velem ülni tárgyalni? Engem fog újra választani a beszélgetés után és másokat is küld hozzám vagy soha többet nem akar hallani felőlem?

Értékesítési eredményeink nagy mértékben függnek az ügyfeleinkhez és munkánkhoz való hozzáállásunktól. A hozzáállásunk azonban csak rajtunk múlik!

  


Sales konzultációs csomagok mikro-, és kisvállalkozásoknak


Kattints ide, és töltsd le a személyes értékesítés 7+1 aranyszabályát, és használd a napi munkád során!


Rajos F. Marianna
életvezetési tréner

>>vissza a blogbejegyzésekhez<<